Bevezető
Ma Beregszász vidékét, Kárpátalja egyedülálló szegletét ismerheti meg. Ez a táj örömmel várja vendégeit napsütéssel, illatos borokkal és csodás termálvizekkel. Itt a helyiek több nyelven beszélnek, szinte minden udvarban terem szőlő, és ha megkérdezi, hány óra van, érdemes pontosítani, hogy a kijevi, vagy a helyi idő érdekli-e.
Ez az útvonal a következő településeket foglalja magában: Gát – Jánosi – Nagybégány – Kaszony – Déda – Beregszász – Château Chizay (borkóstoló terem) – Kis Hegy étterem, valamint Muzsaly – Bene – Csetfalva.
Gát
Ismerkedésünket Gát községgel kezdjük.
Gát környékét már a magyar honfoglalás előtt is lakták. A település neve minden bizonnyal a szláv «gať» (gát) szóból ered – ezen az egykor mocsaras vidéken, a mára lecsapolt Szernye-tó körül az emberek úgy telepedtek le, hogy a mocsárból visszahódított földet gáttal vették körül. Bár ez nem volt egyszerű feladat, az így létrehozott települések jobban védettek voltak a külső támadásoktól, különösen a tatárjárás idején. A tó lecsapolását a 19. században kezdték meg, és a munka majdnem száz évig tartott.
Ma a faluban sok út menti standot talál, ahol házi készítésű, illetve Magyarországról származó termékeket is árulnak. Természetesen református templom is található a településen, amely jellegzetes építménye a térség falvainak. A helyi lakosság ilyen módon is kifejezte tiltakozását az osztrák korona ellen.
A község szülöttje a híres kárpátaljai költő és író, Kovács Vilmos, valamint az operaénekes, Cipola Gizella, aki 1976-ban megnyerte a Tokiói Nemzetközi Énekversenyt.
Jánosi
Következő állomásunkat először a 14. században említik, mint “Ivanosy”, vagyis “Iváné”.
Akkoriban Erzsébet királyné birtokában volt. A 17. századi feljegyzésekben a falu közelében fekvő tölgyerdőt “királyné dombjaként” említik. A településen, ahogy az a környékre jellemző, található református templom. A gótikus stílusú templomot a 14. század körül építették, de története során számos átépítést élt meg. A középkori templomok átépítésének sok oka lehetett: az ellenség pusztítása, árvizek következménye vagy a lakosság növekedése miatti egyszerű bővítési igény.
A községháza mellett, a T. Sevcsenko utcán, látható II. Rákóczi Ferenc fejedelem faragott emlékműve. Rákóczi volt Erdély fejedelme, a Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) vezetője, és a munkácsi vár birtokosa. Mint láthatja, rendkívül fontos történelmi személyiség a magyar történelemben, a szabadságért és függetlenségért folytatott harc egyik szimbóluma.
Nagybégány
Déda felől mindössze 4 kilométerre északra haladva máris Nagybégány községbe érkezünk. A falu a 11. században a Bégány nemzetség birtokába került. A település szomszédságában található a szőlőültetvényekkel borított Bégányi-hegy.
A faluban fennmaradt a református templom, amelyben egyedülálló, a 15. századból származó freskó látható, amely Szent Ilonát ábrázolja, habár maga a templom többször átépült és gazdát cserélt a történelem folyamán.
A református templom másik oldalán, nem messze tőle, egy érdekes ipari építészeti objektum áll: az 1908-ban épült, és a mai napig is működő gabonatároló. A tároló Nemes István helyi földbirtokos tulajdonában volt, ma több helyi család kollektív tulajdonát képezi.
Gyakorlatilag a gabonatárolóval szemben található magának Nemesnek az egykori kúriája, amelyet a 19. század végén építettek. A nagyméretű kúria az 1980-as évek végén emelt művelődési ház mellett található. Jelenleg ebben az épületben működik a községháza, a postahivatal, a könyvtár és a fogászati rendelő. A faluban római és görögkatolikus templomok is találhatók. Van egy kis park is a Turul madár szobrával – ez a misztikus madár, a haza jelképe, amely a magyar népet a mai Magyarország területére vezette.
Mivel a falu Beregszász vidékének két üdülőövezete – Kaszony és Déda – között helyezkedik el, sok olyan kiadó vendégház található itt, ahol megszállhatunk éjszakára.
Kaszony
Kaszony az ukrán–magyar határ közelében fekszik. A legenda szerint itt győzte le I. Szent László magyar király a kunok seregét egy nehéz csatában 1086-ban. A győzelem helyén templomot emeltek, amelyet ma a falu református gyülekezete használ, és a Katalin utca 1. szám alatt található.
A templomot Szent Katalin tiszteletére építették. Sajnos a középkori templom kinézete a többszöri átépítések és bővítések miatt többször is megváltozott, de még a mai, 1902-ben kialakult formájában is megőrizte középkori stílusát a főtorony.
A Szent István utca 2. szám alatt található a falu római katolikus temploma, melyben fennmaradt egy Budapesten készült, a Rieger cég által gyártott orgona.
Rendkívül érdekes épület az Eötvös-kastély, amely a domb alatt, a katolikus templom mellett fekszik. Ez a falu legrégebbi világi épülete, és nemcsak a Beregszászi járás, de egész Kárpátalja egyik legrégebbi építészeti példája a maga nemében. Az egyemeletes kúriát a Rácz család építette 1703-ban. Az épület hátsó falán máig látható a Rácz család címere az “1768” felirattal.
Évente több tízezer turista keresi fel a főútról jól látható Kaszonyi termálfürdő komplexumot. A fürdő termálvize nagyon gazdag ásványi anyagokban és mikroelemekben a vastól a magnéziumig. Magát a vizet több mint 1200 méteres mélységű kutakból nyerik, hőmérséklete 42 Celsius-fok. Jótékony hatással van a bőrre, segíti a szív- és érrendszeri, a mozgásszervi és az idegrendszeri betegségek kezelését. Ezenkívül a területen szálloda, gyógyfürdő (SPA), étterem és modern aquapark is működik.
Déda
Következő állomásunk Déda község. „Deda” első említése a 14. századból származik. Érdekesség, hogy a falu már akkor is fontos szerepet töltött be a régióban, itt állt a Tóvár nevű földvár, amely szó szerint “tó melletti erődítményt” jelent. Érdekesség, hogy a helyi lakosság ezt a megerősített területet Várszeg (szó szerint: “vár-szög”) néven is emlegette.
Az erődítmény megközelítése két mocsaras talajba vert cölöpökön álló fahídon keresztül történt. Ez lehetővé tette a település hatékony védelmét az ellenséges támadások ellen.
Ma a hely régészeti objektum, amelyet kutatók és kincskeresők egyaránt tanulmányoztak.
Az Árpád utca 147. szám alatt található a 13. századi középkori templom, amely jelenleg református templomként funkcionál. Bár a templomot többször restaurálták és részben átépítették belülről, a támpillérek és a román stílusú ablakok a mai napig fennmaradtak.
Manapság a falu népszerű turisztikai célpont, mivel a régi homokbánya helyén található a Dédai-tó, valamint a Bumeráng üdülőövezet, amely stranddal és panziókkal van felszerelve.
Beregszász
Beregszász vidéke ősidők óta lakott. Képzelje csak el, a város területén több mint 12 ezer éves településnyomokat találtak. Mi azonban nem ássuk bele magunkat ennyire mélyen a történelembe. Beszéljünk inkább a város 11. századi alapításáról és későbbi sorsáról.
“Lampertháza”, azaz “Lampert otthona” – szó szerint. Így nevezték el azt a települést, amelyet I. Béla magyar király fia 1063-ban alapított. Beregszász nagy része síkság, ami kiválóan alkalmas volt az életre és a mezőgazdaság fejlesztésére, míg a Beregi-dombság kis lankái tökéletesen megfeleltek a szőlőtermesztésnek. A kedvező elhelyezkedés hozzájárult a város regionális jelentőségéhez is: 1271-ben Beregszász Bereg vármegye központja lett. Később jelentős kereskedelmi központtá vált, vásártartási joggal, majd 1342-ben szabad királyi városi rangot kapott, ami jelentős kiváltságokat biztosított a város fejlődéséhez és a kézműipar gyarapodásához.
Sajnos a várost többször is támadások érték: a 13. században Batu kán, a 16. században a tatárok, a 17. században pedig a lengyel király seregei és az osztrák Habsburgok. A 18. század elején a város aktívan részt vett a Habsburg-uralom elleni nemzeti felszabadító felkelésben, melynek leverése után Beregszász földjei a híres Schönborn család birtokába kerültek. Ők a 18–19. században aktívan támogatták az ipar, a mezőgazdaság és a kézműipar fejlesztését Kárpátalja területén.
A Bethlen utca 1. szám alatt látható a város legrégebbi világi épülete. Ez a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és magyar király palotája, melynek építését a 16. századra datálják. A 17. század végi felkelések során azonban az épület szinte teljesen leégett. Úgy tartják, hogy a palotát II. Rákóczi Ferenc fejedelem építtette újjá. A barokk stílusú épület gazdasági és lakónegyedre oszlik.
Egészen közel, a Rákóczi tér 3. szám alatt található Kárpátalja egyik legrégebbi kőépítménye, a Szent Kereszt Felmagasztalása-templom, amely már a 12. században is fogadott híveket. Természetesen a román stílusú templom akkoriban egészen másképp nézett ki, de az északi portálon máig fennmaradt az ebből az időszakból származó két befalazott oszlopfő, amelyeket stilizált férfifej és oroszlán díszít. A déli portál gazdagabban díszített, és talán a környék legkifinomultabb gótikus építészeti mintája. 1899-ben a templomot a híres budapesti Rieger testvérek cégének orgonájával gazdagították. A templom bejáratánál felállították az első magyar király, Szent István mellszobrát, a templom falain pedig Lampert herceg, IV. Béla király és Pásztor Ferenc plébános emlékére felállított emléktáblák találhatók.
A római katolikus templommal szemben két szobor áll, amelyek a magyar nép osztrák elnyomás elleni harcának állítanak emléket: Esze Tamás, a parasztfelkelők vezetője és Petőfi Sándor költő-forradalmár szobrai. Utóbbira ottjártakor jó benyomást tett a város, amiről így írt: „Beregszász egy egyszerű, meghitt és kicsi város, de micsoda hatalmas gótikus templom van benne, ráadásul a kocsmáros is magyar!”
A púpos kőhíd és a Vérke folyó közelében, a Rákóczi tér 1. szám alatt található az Arany Páva, amely ma szálloda és étterem. Egykor itt működött az Úri kaszinó. Ez nem csupán szerencsejátékosok találkozóhelye volt. Itt gyűltek össze a közös érdeklődésű polgárok, az arisztokrácia és a felvilágosultak, akik fejleszteni akarták szülővárosukat. Gyakran szerveztek bálokat, komolyzenei koncerteket, irodalmi estéket, előadásokat és vitaesteket.
A Munkácsi út és a Hősök tere kereszteződésében látható az Oroszlán szálló egykori épülete, amelyet még a 17. században alapítottak, és ez lett Beregszász első szállodája. Az épületet a barokk építészeti stílus jellemzi. Ma az épületben működik az Illyés Gyula Színház, amelyet az ukrán és a magyar kulturális minisztérium kétoldalú megállapodása alapján hoztak létre 1993-ban.
A Budapest parkban II. Rákóczi Ferenc lovasszobra fogadja Beregszász vendégeit és polgárait. A bronzszobor 20 tonnás mészkő talapzaton áll, súlya meghaladja a másfél tonnát. A műemlék teljes magassága 6,3 méter. Az alkotás szerzői Győrfi Lajos és Győrfi Ádám szobrászok. A bronzöntést Varga Imre, a kőfaragást pedig Bacsi Lajos végezte. A kiváló hadvezér, Rákóczi Ferenc Pandúr nevű lován ülve a szabadságért folytatott harcot szimbolizálja. 1703 májusában felkelést indított a uralkodó Habsburg-dinasztia ellen, amely aránytalan adókat vetett ki a lakosságra, és katonai nyomást gyakorolt azokra, akik megpróbáltak ellenállni akaratuknak.
A Kossuth Lajos téren látható a református templom, amely a város legnagyobb temploma, és egyszerre 1100 hívőt képes befogadni. Belül található a Rieger testvérek gyönyörű orgonája. Igen, jól hallotta. Kárpátalja templomaiban található az összes ukrajnai orgona szinte fele.
Château Chizay és Kis Hegy étterem
Beregszász mellett, a Csizaj-dűlőn található a Château Chizay.
Már a 15. században az ez a vidéken található szőlőbirtok szállította a bort a munkácsi várba. A borászat a térségben fokozatosan a gazdaság egyre fontosabb ágazatává vált, és a borok túlléptek az Osztrák-Magyar Monarchia határain, ismertté válva egész Európában. Ez egészen a 19. századig tartott, amikor a filoxéra kártevő járványa, majd a világháborúk és a szovjet időszak megváltoztatták a borászat jellegét a vidéken. A 80-as évek alkoholellenes kampánya és a szőlőültetvények kivágása után a borászat válságos időszakot élt át.
A Château Chizay volt az egyik, amely elkezdte újjáépíteni a borkultúrát a régióban. Összesen 272 hektáron több mint egymillió, 14 szőlőfajtából származó oltvány terem.
A birtok területén lehet sétálni, fotózni, részletesen megismerkedni a borászati múzeummal, és természetesen kóstolni és vásárolni is a borokból.
Mellesleg, ha alaposan körülnéz, a bejáratnál találhat egy miniszobrot, amelyet a Sóútnak szenteltek, amely egykor Kárpátalján haladt át. Mivel más fűszerekből kevés volt, és azokat távoli országokból hozták, a só rendkívül nagy értéknek számított. Segített az élelmiszerek sokkal hosszabb ideig tartó tárolásában is. Nem meglepő, hogy a sókitermelés körül egész falvak jöttek létre és várak épültek.
Ha szeretné kiegészíteni a borkóstolót ízletes ételekkel, látogasson el a Muzsalyi úton, közvetlenül a szőlőültetvények közepén található a Kis Hegy étterem- és szállodakomplexumba. A létesítmény elhelyezkedésének és otthonosságának, valamint a szőlőültetvényekre nyíló hihetetlen kilátásnak köszönhetően gyorsan népszerűvé vált a helyi lakosok és a vendégek körében. Különösen naplemente előtt ajánlott.
Csoma
Csoma község első írásos említése 1211-ből származik, majd 1327-ben ismét szerepel a feljegyzésekben. A falu a nevét az azonos nevű Csoma-pataktól kapta. Alapításakor Bucsu Mihály birtokához tartozott, aki örökös nélkül hunyt el.
1327-ben Károly Róbert magyar király a falut a beregi ispánnak ajándékozta. A 15. század elején a környező földek egyharmadát Beregszász városának adományozták. Később a falu a Szentiványi, Kajdi és Károlyi családok birtokába került, akik a környező településeket is birtokolták.
Érdekesség, hogy ezen a területen találhatók az első ősmagyar települések nyomai. Az első ásatásokat a 19. században végezték. A kiemelkedő helytörténész, Lehoczky Tivadar írta le az akkori leletek – a Gecsét és Csomát összekötő területen lévő sírkertek – eredményeit és tartalmát, különösen a munkaeszközöket. Maguk az ásatási leletek jelenleg a budapesti Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva. 1986-ban 26 hagyományos, 9. századi sírt találtak. Érdekes, hogy a temetkezés lovakkal, fegyverekkel és ékszerekkel együtt történt. A 90-es években további 78 ilyen sírt fedeztek fel, 2003-ban pedig egy közeli település maradványait.
Éppen ezért a falu fő látványossága a község szélén található Honfoglalási emlékpark, ahol egy állandó kiállítás mesél a magyar nép távoli múltjáról. Itt található Árpád fejedelem és Szent István király szobra is.
A falu másik különlegessége a helyi karácsonyi betlehemes játék (kántálás), amely helyi eltérésekkel csak itt fordul elő.
A helyi „Betlehemes” ötvözi az élő jászolt a bábszínházzal, ahol a szereplőknek báb „másaik” vannak. A résztvevők között van egy angyal, két öreg pásztor, két fiatal pásztor és Heródes király. Az öreg pásztorok bőr maszkot viselnek az arcukon, amivel ijesztgetik az embereket az előadás során. Heródes király, aki tetőtől talpig feketében van kormozott arccal, egyben a bábjátékos is. A bábjátékot a jászolban játsszák el, ahol a jobb sarokban található a kis Jézus. Ez a színházi előadás egy „szigete” a görögkatolikus falvakra jellemző népi hagyományoknak, a református és római katolikus környezetben, ami kiemeli Csomát a környező települések közül.
Sztahovszki Pincészet
Érdemes még egy megállót tennünk Muzsaly községben. A betérő a Fenyvesi utca 5. szám alatt talál egy színes borászatot, ahol megkóstolhatja a „Stakhovsky Wines” szőlőültetvényeiről származó különleges bort. Szerhij Sztahovszkij nemcsak legendás ukrán teniszező és hazánk védelmezője, hanem elkötelezett borász is, aki 2015 óta foglalkozik ezzel a tevékenységgel.
A borászat elsajátítását a sportoló a Franciaországban, különösen Bordeaux-ban végzett hosszabb munka után döntötte el. A borászat felkeltette Szerhij érdeklődését, és elhatározta, hogy otthon, Ukrajnában fejleszti azt. A kiváló teniszező ekkor 20 hektár földet bérelt a Cotnár borászattól (amelyet egyébként Muzsalyban szintén meglátogathat), és elkezdett Merlot, Saperavi és Tramini rozéhoz szükséges szőlőfajtákat termeszteni. Az újdonsült borász három évvel később szüretelte le az első termését. A koncepció alapja a minőségi borok előállítása, ezért választották ezt a perspektivikus kárpátaljai terroárt. Az első termést 2018-ban szüretelték le, és a bort Bordeaux régióból származó francia hordókban érlelik. A borász a 2018-as Saperavit tartja a legnagyobb büszkeségének.
Muzsaly
A mai Muzsaly területén lévő települést először a 13. században említik. A 17. században azonban a falut a lengyel sereg szinte teljesen lerombolta és elnéptelenítette, ezért a lakosok kénytelenek voltak új települést építeni.
Ezekre az időkre emlékeztetnek a Keresztelő Szent János régi gótikus templomának romjai, amelyek a falu bejáratánál, a mező közepén állnak. Ma a Muzsaly feletti dombon magasodik a református templom, amely a Keskeny utca 7. szám alatt található. Ennek is egyértelműen gótikus vonásai vannak. Mellette egy fából készült kétszintes harangtorony áll, amely már a 17. század óta kiegészíti a templomot.
Muzsaly régóta híres borászati hagyományairól. Szinte minden udvarban készítenek bort, ezért a kapuk előtt egész nyáron láthatók a helyi árusok. A Keskeny utca 2. szám alatt látogasson el Bereczky István borász pincéjébe, ahol megkóstolhatja a regionális borokat.
Érdekesség, hogy a falu híres bányászati központ is volt. A környéken fejtettek követ, amelyből malomköveket készítettek, valamint kaolint termeltek itt ki. De a falu igazán Ukrajna legnagyobb aranylelőhelyéiről vált híressé.
Bene
Következő megállónk Bene község, amely a Borzsa folyó jobb partján fekszik. A település fontos szerepet játszott a régióban. Valószínűleg kezdetben erdőmunkások lakták.
A falu tulajdonosa volt egyház, számos helyi család, sőt, a 16. században mezővárosi címmel is rendelkezett, ami bizonyos kiváltságokat biztosított számára.
Sajnos, akárcsak a régió legtöbb települése, a 16. században szenvedett a tatárjárásoktól. 1657-ben pedig Lubomirszki herceg állt bosszút II. Rákóczi Györgyön, a munkácsi vár urán, amiért az megpróbálta megszerezni a lengyel trónt, és földig romboltatta a környező településeket.
A legrégebbi építészeti emlék a református templom, amely 1458-ból származik.
A falu központjában találhatók a hét honfoglaló magyar vezér fából készült szobrai – azoknak a törzsfőknek állít emléket, akik a 9. század végén a magyar törzseket a mai Magyarország területére vezették.
Természetesen a faluban jó bort is találhat. Sok vendég keresi fel az Ursta, Varga és Paraszka borpincéket, amelyek a II. Rákóczi Ferenc úton találhatók.
Egyébként azt mondják, hogy a herceg, a munkácsi vár ura nagyon szeretett a falu környékén pihenni, és a környéken mindenhol kuruc kincsek vannak elrejtve.
Érdekesség, hogy a falu északkeleti határában lévő dombok neve – Kisvár és Nagyvár – szó szerint kis és nagy várat jelent. Tehát lehetséges, hogy itt is állt valaha egy vár.
Csetfalva
Még egy megálló vár ránk a Tisza jobb partján, a Nagyszőlősre (Vinogradiv) vezető út jobb oldalán található Csetfalva községben. Történészi feltételezések szerint a falu neve az alapítók családnevéből, a Cseta családnévből ered.
Az egykori katolikus, ma már református templom a régió igazi dísze. A Petőfi utca 91. alatti hegyes torony messziről látható. Érdekesség, hogy a 14. századi templomot úgy építették, hogy a nap egész nap, azaz napkeltétől napnyugtáig megvilágítja a hajót és az oltárt. Belül egyedülálló, kazettás mennyezet található, amelyet Asztalos Landor Ferenc készített. Ezen a sakktáblához hasonlóan váltakoznak a világos és sötét, négyzet alakú fakazetták, amelyeket a művész festett. A templom négy fiálés tornyú haranglába Kárpátalja egyik legmagasabb ilyen típusú építménye.
Egy másik érdekes templom, bár modern, azonnal feltűnik. Ezt a templomot a híres magyar építész, Makovecz Imre tervezte, és a falu görög- és római katolikus közössége együtt használja. E célból a templomban egy érdekes, spanyol fal formájú ikonosztázt alakítottak ki, amely a görögkatolikus szertartás alatt nyitva van, a római katolikus szertartás alatt pedig zárva.
Tiszaújlak
Következő megállónk Tiszaújlak, amely az ukrán–magyar határ közelében, a Tisza folyó jobb partján fekszik.
A település első írásos említése 1304-ből származik. Az első telepesek a Tisza egyik szigetén éltek, amelyet Szent Ilonáról neveztek el.
A falu központjában található az 1806-ban klasszicista stílusban épült görögkatolikus templom. Érdekesség, hogy a templom tornya a helyi tűzoltók számára kilátóként is szolgált.
Az Esze Tamás tér 2. szám alatt található az egykori Sóház épülete. Mivel Tiszaújlak évszázadokon át kereskedelmi központ volt, aktívan szállítottak át rajta különböző árukat, különösen sót, bort és fát.
A Fő utca ékessége az a római katolikus templom, amelyet a 18. században Szent Ilona tiszteletére emeltek, és amelynek közelében áll a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt kápolna.
Természetesen a falu területén református templom is található, amely a 19. században épült, és a Rákóczi út 67. szám alatt található. Érdekesség, hogy az épület alapjául egy korábbi sóraktárat használtak fel. Egyébként a Rákóczi út egyenesen a magyar határra vezet, és a falu határán működik a „Tiszaújlak–Tiszabecs” nemzetközi határátkelőhely.
1703 júliusában a falu közelében II. Rákóczi Ferenc és a kuruc felkelők összecsaptak az osztrák császári sereggel, és itt aratták az első győzelmüket. 1908-ban az esemény helyszínén egy 18 méter magas emlékművet állítottak fel a nemzeti jelképpel, a Turullal, amely kardot visz a csőrében. A legenda szerint ez a madár figyelmeztette Rákóczit az ellenség közeledtére, és megmentette, amikor a harc hevében elveszítette a kardját, visszahozva azt a fejedelemnek. Azt mondják, az ellenség annyira megrettent, hogy szétfutott, és a mocsarakban ragadt, ahol el is pusztult. Az eredeti Turul szobor az Ungvári vár területén áll, de 1989-ben Tiszaújlakon is helyreállították.
Salánk
A Borzsa folyó melletti települést a 14. századi források említik először.
A legenda szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem, amikor itt tartózkodott, nagyon szomjas volt. Tiszta víz azonban nem volt a közelben, mivel a terület nagyon mocsaras volt, és a készletek is majdnem elfogytak. Ekkor Rákóczi elküldte a szolgákat vizet keresni. A fejedelem kancellárja, Mikes Kelemen, kristálytiszta és ízletes vizet talált. Azóta a helyiek a forrás melletti dombot Mikes-dombnak hívják, a forrás helyén pedig kutat építettek.
Salánkon tartották II. Rákóczi Ferenc vezette felkelők utolsó országgyűlési ülését. A legenda szerint az országgyűlést a háromszög alakú Hömlöc-hegyen tartották. A dombon ma is látható egy kerek kő, amelyre a fejedelem felírt egy kiáltványt a nemzethez. Valamikor itt állt a Borkóczy-kastély, de 1717-ben a tatár horda lerombolta. Ma a kastélyból csak egy borospince maradt, amely a Gyár utca 15. szám alatt található.
Nem meglepő, hogy a falu területén emlékparkot hoztak létre, ahol láthatók Rákóczi, Mikes és az első magyar király, Szent István szobrai, valamint számos más emlékmű.
A Fő út 110. szám alatt található a gótikus református templom, amely egykor a római katolikus közösséghez tartozott, és a 14. században épült.
Ugyanezen az utcán, de a 40. szám alatt található az Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt 19. századi görögkatolikus templom.
A falu híres volt a kádár műhelyeiről is. Jellegzetes tölgyfahordókat készítettek, amelyek messze a régió határain túlra is eljutottak. Az alapanyagot a Nagy-tölgyes erdőből szerezték be. Érdekesség, hogy a parasztok kétkamrás, úgynevezett csalihordókat is készítettek, amelyekben egyszerre kétféle ital is lehetett. Ez a hagyomány Salánkon ma is fennmaradt.
A Kusnyicai Ancika (Borzsa-völgyi kisvasút)
Elindulunk útvonalunk következő állomására – Ukrajna egyik, nemrég még működő, keskeny nyomtávú vasútjához, melyet Borzsa-völgyi kisvasútnak hívnak. A népnyelvben azonban „Kusnyicai Ancikaként” vált ismertté. A neve onnan ered, hogy a kisvasút egykor Kusnyica faluig vezetett, ahol több Anna is élt.
Valójában a kisvasút több Beregszász és Nagyszőlős környéki településen áthalad, például Salánkon vagy Komlóson. Hosszúsága 123 km. A levéltári adatok szerint már a 19. században is voltak próbálkozások a Borzsa folyó völgyében vasút építésére. A kisvasút tényleges „születésnapjának” azonban 1904 februárját tekinthetjük, amikor megérkezett az építkezéshez szükséges pénz.
A „Kusnyicai Ancika” jelentőségét a régióban nehéz túlbecsülni, hiszen ez volt az egyik legfontosabb közlekedési összeköttetés a térségben. Bár főként fát szállítottak rajta, a lakosság aktív munkaerő-migrációját is segítette. A kisvasútnak köszönhetően a Verhovináról érkező emberek másfél nap helyett mindössze 3 óra alatt jutottak el a vásárra. Hivatalos működésének kezdete 1908. Kezdetben magántulajdonban volt, és részvénytársaságként működött.
A Szovjetunió idején a Borzsa-völgyi kisvasutat az Ilosvai járás munkásainak szállítására is használták. Ekkor már nemcsak fát, hanem építőipari cégek, bútorgyárak, gépgyárak anyagait is szállították rajta.
A „Kusnyicai Ancika” hanyatlása a 90-es évekre tehető, amikor a Szovjetunió felbomlásával megszűntek a kereskedelmi kapcsolatok, az Ukrán Vasút önállóan kezdett működni, és a Borzsa-völgyi kisvasutat a idejét múltnak tekintették. Később, lelkes aktivisták segítségével, akik időről időre szerveztek rajta kirándulásokat, a Borzsa-völgyi kisvasút a helyi turizmus érdekes elemévé vált.
Ha gyalogosan végigsétál a síneken Komlóstól Salánkig, útközben találkozhat elhagyott, régi, 1960-as gyártású lengyel „Pafawag” vagonokkal, amelyek még 2010-ig közlekedtek a síneken, és áthaladhat az 1884-ben épült régi vasúti hídon is.
Nagyszőlős
A régió központi települése Nagyszőlős városa volt. Nemrégiben még járási központként működött, de a decentralizáció után a Beregszászi járás részévé vált.
Ez volt a Magyar Királyság legkisebb közigazgatási egysége, Ugocsa vármegye egyik legrégebbi települése. Érdekesség, hogy alapításától kezdve királyi kiváltságokkal rendelkezett, és valószínűleg királyi szőlőművesek népesítették be.
Sétánkat a Béke utca 51. szám alatt kezdjük, ahol a helyi iskola található, ami egykor a vármegyeháza volt. Az épület a 19. század végén épült neobarokk stílusban. Mellette egy kert terül el, ahol híres magyarok szobrai láthatók: Perényi Zsigmond báróé, aki a város birtokosa volt, és Bartók Béláé, a zeneszerzőé, aki népdalgyűjtő körútjai segítségével törekedett a népzene megőrzésére, beutazta többek között Kárpátalját, és gyűjtötte a népi énekeket.
Tovább haladunk a tér felé, amely összeköti a Béke és Sevcsenko utcákat. A tér közepén egy nyolcszögletű díszkút áll. Az oldalain információk találhatók a városról. A középső részben egy fiatal lány szobra áll, aki mezítláb tapossa a szőlőt – ez a borászat régi hagyománya, amelyet ma is tartanak a fesztiválokon.
Folytatva sétánkat a Béke utcán, először a 19. századi református templomot látjuk, majd Kárpátalja egyik legjelentősebb középkori emlékéhez érkezünk, a Béke utca 2. szám alatt található nagyszőlősi római katolikus templomhoz. A templom építése a 13. századra datálható, bár az idő múlásával bővítették és részben átépítették. A templom belsejében Országh Sándor és fia munkája, egy 19. századi orgona található, amelynek játékát érdemes meghallgatni.
Közvetlenül a katolikus templommal szemben található a ferences kolostor és templom. A kolostort még a 18. században emelték, a mellette lévő templom pedig a 19. században épült. 2013-ban a kolostor épülete előtt, egy kis kápolnában felállították Assisi Szent Ferenc szobrát egy szerzetes testvérrel, aki szőlővesszőt tart a kezében. A ferences rend a város első kolostorát a Perényi családnak köszönhette, akik akkoriban birtokolták a várost.
Ezután a Sevcsenko és a Béke utca ismét találkozik a parkban. A Sevcsenko utca 4. szám alatt található múzeumban részletesebben megismerkedhet Ugocsa vármegye történetével.
Mellette található az egykori Nagyszőlősi Királyi Polgári Iskola épülete, amelyben ma is oktatási intézmény működik, balra pedig a zsinagóga helyezkedik el. A második világháború előtt a város zsidó közössége a lakosság csaknem felét tette ki. Ők voltak a legmódosabb kereskedők és kézművesek.
A Béke téri parkban pihenhet és megcsodálhatja a különböző emlékműveket. Itt található a szőlőtaposó szőlőműves szobra, Tarasz Sevcsenko mellszobra, és még egy kis miniszobor is, amelyet a fent említett Bartók Bélának emlékére állítottak.
Kárpáti Bivalyfarm
Következő megállónk a Nagyszőlősön, a Május 1. utca mentén található. Ez az egyedülálló Kárpáti Bivalyfarm.
A farm egyedisége nemcsak abban rejlik, hogy hozzájárul az ízletes öko-termékek előállításához, amelyeket itt megkóstolhat és megvásárolhat, hanem tevékenysége elsősorban a kárpáti bivaly populációjának megőrzésére és helyreállítására irányul.
A helyzet egyszerű. Sajnos az emberi tevékenység közvetlenül befolyásolja azt természeti környezetet, amelyben a bivaly él. A kárpáti erdők kivágása, a városok és falvak növekedése, az iparosítás és a talajjavítás miatt sok ritka állatfaj került a kihalás szélére. A kárpáti bivalyállomány csökkenését az is befolyásolja, hogy ma már nem mindenki képes és hajlandó magán-mezőgazdaságot fenntartani.
Ezeket a fenséges és nyugodt állatokat korábban minden udvarban használták. A bivalyokat erős igavonó erőként alkalmazták, és a bivalytejből sajtot és tejfölt (tejszínt) készítettek. Az állat teje nagyon egészséges és könnyen emészthető. Itt nemcsak megcsodálhatja a fenséges és kedves bivalyokat, hanem megismerkedhet a tejtermékek előállításának folyamatával is. A legfontosabb pedig, hogy látogatásával támogatja ennek a kihalással fenyegetett fajnak a fennmaradását.
A Perényi-kastély és a Kankó vár
Nagyszőlősön folytatva sétánkat, a Fekete-hegy felé vesszük az irányt. A Kopányi út 10. szám alatt látható a Perényi család 16. században épült barokk kastélya. Eredetileg az épület csak egyemeletes volt, de a 17. században szükségessé vált a bővítés, így ráépítettek egy második emeletet. A bejárat előtt a család címere fogadja Önt. A Perényi család a 13. század óta ismert, képviselőik jelentős birtokokkal rendelkeztek Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékben, azaz a mai Kárpátalja egész területén és azon túl is.
A 14. században I. Zsigmond magyar király adományozta Perényi Péter bárónak Szőlőst a törökök elleni harcban nyújtott segítségéért.
A család ismert képviselői közül kiemelkedik Perényi Zsigmond, aki kiváló magyar politikus és közéleti személyiség volt, a magyar nép jogaiért küzdők egyike. Az 1848–1849-es magyar szabadságharc idején megválasztották a magyar Felsőház elnökévé, majd 1849 áprilisában aláírta Magyarország Habsburgoktól való függetlenségi nyilatkozatát. Ugyanezen év októberében, a felkelés leverése után, az osztrákok kivégezték a bárót.
Azt mondják, utolsó hazalátogatásakor megkérte a szolgákat, ne zárják be a nagy vasajtót, amíg haza nem tér. A kastély területére vezető kovácsolt kapu ma is őrzi ezt a tragikus történetet.
Ma az épületet az oktatási osztály használja, az egykori több mint 12 hektáros kertből sajnos csak a ház körüli parkos terület maradt meg.
Folytatva kirándulásunkat, meglátogatjuk a Kankóvárat, amely Nagyszőlős történelmi örökségének gyöngyszeme. Ehhez a Kopányi útról a Fekete-hegyre vezető ösvényre térünk rá. A vár egykori nagyságából mára csak romok maradtak. Ez a vár fontos funkciót látott el – ellenőrizte a Tisza jobb partján húzódó kereskedelmi utat és a folyón átívelő hidat. Korábban a vármegye nevét viselte – Ugocsa vár –, de amikor a ferences rendi szerzetesek kezébe került, akik gyapjúból készült kankó nevű felsőruhát viseltek, megkapta a máig fennmaradt nevét.
A helyen már a 13. században állt egy fából készült vár, amelyet először a Borsa család birtokaként említettek. Ám miután fellázadtak Károly Róbert király ellen, lerombolták, és a kővárat már a 15. században a Perényi család állította helyre.
Az erődítmény téglalap alakú volt, bástyákkal és őrtoronnyal védve.
Először a szerzetesek használták, de a 16. században a Perényiek áttértek a protestáns hitre, elűzték a ferenceseket, megerősítve és lovagvárrá átépítve az erődöt. Amikor a család János Zsigmond erdélyi fejedelmet támogatta I. Ferdinánd királlyal szemben, a király elrendelte katonáinak, hogy foglalják el és rombolják le a várat. Így áll az 1558-as pusztulása óta.
A Fekete-hegy
Nagyszőlős és Kiskopány község között található a Fekete-hegy botanikai rezervátum, amely a Kárpátok Bioszféra Rezervátum része, és népszerű azok körében, akik kedvelik a könnyű erdei sétákat.
A rezervátum területén található a névadó vulkanikus maradvány, a Fekete-hegy (568 m). A hegy az úgynevezett szigethegyek közé tartozik, vagyis nem része semmilyen hegyvonulatnak, három oldalról a Kárpátaljai Alföld veszi körül. Csak az északi lejtői mennek át egy lankás, dombos magaslatba, amely északkelet felé terjed a Tupij masszívumig. A hegy keleti lejtői mentén folyik a Tisza folyó, amely több helyen magas, sziklás szakadékokat alakított ki.
A hegy vulkanikus kőzetein különböző termékenységű barna erdei talajok alakultak ki. A fák közül főként a tölgy és a bükk nő itt. Ezenkívül itt maradtak fenn Ukrajna egyetlen virágos kőris előfordulásai. Összességében mintegy 400 fajta magasabb rendű növény található a rezervátum területén.
A hegy lábánál fekszik a Vinnicski dűlő üdülőövezete és a Fekete-hegy szálloda- és szórakoztató komplexum. Az itt található tó népszerű pihenőhely.
Érdekesség, hogy a Fekete-hegy a természetjárók mellett a misztika kedvelőit és a kalandorokat is vonzza: azt mondják, itt régóta gyűlnek össze a boszorkányok, és a hegy barlangjaiban el vannak rejtve mind a templomos lovagok, mind a helyi betyárok (opriskák) kincsei.
Nagy- és Kiskopány
Következő állomásunkról valószínűleg már hallott.
A két szomszédos falu története elsősorban az ember és a nagy, nehezen járható erdők harcának a története. A telepesek kiválasztottak egy mezőgazdasági termelésre alkalmas erdőrészt, és kivágták a fákat. A kivágott területet „pászika”-nak nevezték. A kiszárított fatörzseket elszállították a portákra, a többit pedig elégették.
Az erdőtől megtisztított területet „spál”-nak vagy „pogár”-nak (égett hely) hívták. Ezt felásták, megtisztították a fatönköktől és gyökerektől, alkalmassá téve a mezőgazdasági használatra, és ettől kezdve „kopánya” (kapálás, ásás helye) néven szerepelt. Innen ered Nagy- és Kiskopány neve.
A falvakat először a 15. században említik. Egy érdekes legenda is fennmaradt a falu alapításáról: nem messze attól a helytől, ahol ma Nagykopány fekszik, egy magas hegyen élt egy földesúr. Volt egy nagyon szép lánya. A lány beleszeretett egy egyszerű falusi legénybe, amikor apja valaki rangoshoz akarta hozzáadni. Az apa azt mondta, hogy ahhoz adja a lányát, akihez akarja, de csak akkor, ha puszta kézzel átássa a birtokuk előtt álló nagy hegyet. Azt mondják, a lány átásta az egész hegyet. Az apa mérges volt, de kénytelen volt a lányát az egyszerű emberhez adni. Pontosan ott telepedtek le, ahol a lány a hegyet ásta. Így jött létre a falu.
Kopány azonban egy érdekes statisztika miatt vált ismertté. Itt minden második családban születnek ikrek, ezért a falut felvették az Ukrán Rekordok Könyvébe, és az ukrán ikrek fővárosának nevezik. A legtöbb iker az 1990-es években jött világra, annak ellenére, hogy a faluban már 1941-től születtek ikrek. A rekordot 2004-ben állították fel, amikor júniusban három ikerpárral nőtt a lakosság. A helyiek ezt a sok ikerszülést egy forrás csodálatos vizével hozzák összefüggésbe. A Kopányi-gerinc mögött a geológusok egy hatalmas föld alatti tavat fedeztek fel, amely táplálja a helyi forrásokat. Évről évre születnek ikrek a faluban, és maga a forrás is népszerűvé vált azok körében, akik ikreket szeretnének.
Királyháza
Következő megállónk a Tisza bal partján, Nagyszőlőstől 9 km-re található egyedi település – Királyháza. A lakossága nem kevesebb mint tízezer fő, amelynek több mint 93%-a ukrán.
A település első említése 1262-ből származik. Nevét onnan kapta, hogy az Avas és a Fekete-hegyek közötti királyi erdészetek központja volt. Ennek megfelelően vadászházat építettek itt, ahová V. István magyar király (az Árpád-házból) vadászni járt.
Királyházától északnyugatra látható a híres Huszt kapuja – egyedülálló természeti jelenség. Szélessége körülbelül 3 kilométer. Innen indul az a síkság, amely 100 km után átmegy a Nagy Magyar Alföldbe.
Itt, a hegytetőn neandervölgyi település maradványait találták meg. Ez a Királyházai-lelőhely, Közép- és Kelet-Európa legrégebbi emberi lakóhelye, amelyet sajnos a helyi zúzóköves üzem (kőbánya) mára tönkretett. A településen 1,4 millió éves kőszerszámokat találtak, amelyek a legöregebbnek bizonyultak Európában. Ezek andezitből és tűzkőből készült kések, kaparók, vágószerszámok és lándzsahegyek. A falu déli szélén lévő Krúti Láni dűlőben pedig kora vaskori települést tártak fel, ahol több mint 2500 éves bronztárgyakat találtak.
Mi mással lep meg még a királyi település? Itt írták az 1401-es Királyházai Evangéliumot – egy 176 lapos kéziratot, amelyet különböző miniatúrák díszítenek. Ez Kárpátalja egyik legrégebbi, máig fennmaradt írott könyvének számít. A könyv értékes történelmi forrás, a kéziratos művészet és az ukrán írásbeliség kiemelkedő emléke. Az eredetit a Kárpátaljai Honismereti Múzeumban őrzik.
És természetesen a királyházai vár, ahol a könyv is íródott. De erről majd később beszélünk.
Nyalábvár
Ahogy már említettük, Királyháza környéke V. István magyar király kedvelt vadászterülete volt, ahol vadon élő állatokra: vaddisznókra, medvékre és bölényekre vadászott. Annak érdekében, hogy legyen hol megpihenniük, 1262-ben már vadászházat építettek itt.
Később, 1272 és 1315 között, kőből építették ki az erődítményeket, és a vár a máramarosi sóút vám- és őrhelyeként szolgált.
A vár egy 52 méter magas dombon helyezkedett el, 300 méterre a Tisza folyótól. Az erődítmény központi része ovális alakú volt, amelyet külső falakkal is megerősítettek.
A vár érdekes neve a legenda szerint Nyaláb nevű magyar betyártól származik, aki a 13. század végén elfoglalta a várat, és egy ideig birtokolta is. Egyfajta Robin Hood volt, aki rabolta a gazdagokat, de nemesen viselkedett. Van azonban egy másik változat is a név eredetére, ami a Nyaláb szó fordításához kapcsolódik, ami „köteget” jelent, mivel a vámhelyen átmenő áruk egy részét adóként kellett hagyni az áthaladásért és az út használatáért.
Mivel a királyházai Nyalábvár királyi rezidenciaként is funkcionált, fontos kulturális események is zajlottak itt. Már tudunk a Királyházai Evangéliumról, amelyet itt másoltak, de ezen kívül itt fordították a Bibliát, és itt fordították le először magyar nyelvre Pál apostol leveleit. Ilosvai Selymes Péter, magyar lantos és balladaszerző, szinte a teljes énekes eposzt a Nyalábvár falai között alkotta meg. Ezért, bár a huszti vár 14. századi kiépítésével a vár fokozatosan elvesztette vezető védelmi szerepét, jelentősége a régió számára továbbra is fontos maradt.
1405-ben a király teljesítette a már ismert Perényi Péter báró kérését, hogy a Nyalábvár az ő tulajdonába kerüljön. Ekkoriban Perényi már hat éve birtokolta a szomszédos nagyszőlősi várat, és segítette a királyt a magyar trón igénylői elleni harcban. Éppen a Nyalábvár lett a Perényiek fő rezidenciája.
A 15. század második felében sor került a vár erődítményeinek rekonstrukciójára, amelyhez egyes történészek szerint a híres olasz építész, Aristotile Fioravanti is hozzájárult. Ekkor épült a kápolna is, ahol II. Ulászló magyar király azt kívánta, hogy temessék el.
1661-ben a törökök kirabolták Királyházát. Azonban jelentős számbeli fölényük ellenére sem mertek rohamot indítani maga a vár ellen. Sajnos a vár története nem tartott sokáig…
1672-ben Lipót király elrendelte a vár felrobbantását, valószínűleg tartva a helyi mágnások növekvő befolyásától. Ezt követően az építményt nem állították helyre, és hamarosan már csak a vár romjai magasodtak a dombon. A 19. században a vár népszerű régészeti kutatási helyszínné vált.
Veréce és Mária Terézia sziklája
Most Veréce vár ránk.
A falu első említése 1355-ből származik, és a Királyházának, Szászfalunak, Csomortanyának és Verécének adott királyi adománylevélhez kapcsolódik. Nagyon valószínű, hogy a falu fő lakosságát a Nyalábvárból származó béresek tették ki, amely a település fölött magasodik.
A faluban a fő iparágak a szövés és az erdőgazdálkodás voltak. Természetesen itt található egy 18. századi templom is. De a falu arról híres, hogy egykor itt működött az első kárpátaljai világítótorony.
A bátor favágók – a tutajosok (bokorasok) – tutajukat ősidők óta egészen a Duna torkolatáig úsztatták le. Ezt a veszélyes munkát csak a bátrak végezték, akik jól ismerték a gyors hegyi folyók sajátosságait és álnokságait, ahol éles kanyarok és zuhatagok leselkedtek rájuk. A falu közelében magasodik egy szikla, amelyet a népnyelvben Kipnek neveztek. A Tisza hatalmas erővel csapódott bele, örvényt és kavargást okozva. Gyakran történtek itt balesetek a sót és fát szállító tutajosokkal. Az elhunytak hozzátartozói kérték, hogy mutassák meg és meséljenek a tragédia helyszínéről, és ekkor mutattak a folyóra és mondták: „u virjacovi!”, azaz az örvényben. Állítólag innen ered a falu neve, Veréce.
A szikla, amibe a tutajosok beleütköztek, a „Mária Terézia sziklája” nevet kapta, amelyről a következő legenda maradt fenn: amikor a Tisza vize megemelkedett az esők miatt, a tutajosok nem látták az éles sziklakiszögellést, ezért szörnyethaltak. Ez történt Mária Terézia férjével is. Huszton éltek, és férje halála után a nő Veréce faluba érkezett, és letelepedett a Kip sziklán. Saját kezűleg vájt ki egy barlangot benne, kőből asztalt és ágyat készített, és amikor vihar támadt a folyón, egy hosszú botra tűzött fáklyát gyújtott, egyik kezével megfogta a fát, a másikkal pedig jelet adott a tutajosoknak. A tutajosok messziről a folyó közepére irányították tutajukat, és biztonságosan elhaladtak a szikla mellett. Ma sokan látogatják ezt a sziklát. Még az asztal, az ágy és néhány más, abból az időből származó tárgy is fennmaradt.
Batár
A kis Batár falut sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az első említések a 13. századból származnak.
A faluban túlnyomórészt görögkatolikusok élnek, de a Fő utcán görögkatolikus és református templom is látható.
A falu különlegessége a Tüzes Farmergazdaság, amely híres a gyümölcsleveiről, szörpjeiről és egyéb termékeiről. Elsősorban azonban a lekvárium vonzza a figyelmet, azaz a lekvár múzeuma és kóstolóterme, amely a Petőfi utca 2. szám alatt található.
A lekvár hagyományos kárpátaljai szilvalekvár, amelyet magyar szilvából vagy besztercei szilvából készítenek. Ezen szilvafajták termése elérheti a kivi méretét is. Elterjedt még a helyi nemtudom fajta is. A szilva fajtájától függően a lekvár édesebb vagy savanykásabb ízű lehet. A lekvár a 19. század eleje óta ismert, ami a gyümölcsösök elterjedésével függ össze a paraszti gazdaságokban. A lekvár nagy jelentőséggel bírt a mindennapi életben, mivel szilva nőtt szinte minden udvarban, és nagyon népszerű volt a konyhában. Fogyasztották önálló termékként, desszertként, valamint számos étel, például házi kolbász, gombócok, sütemények és húsételek szószaként is. A hagyományos lekvárhoz nem adnak hozzá cukrot, a késztermék rendkívül sűrű állagú. 2022 óta Ukrajna szellemi kulturális örökségének része.
A neve a magyar lekvár szóból ered, ami különböző gyümölcsökből készült édes kenhető krémet, dzsemet jelent. Ma már a hagyományos mellett megkóstolhat sárgabarack, málna, eper, áfonya, fekete berkenye és más gyümölcslekvárokat is.
